szepesi szász városok: a →szepesi szászok telepeiből kialakult 24 város. - V. István kir. kiváltságlevele 1271: a „szászok egyetemét” (universitas seu provincia Saxonum de Scepus) alkotta meg. A ~ közül Lőcse és Késmárk szabad kir. város, Igló és Gölnicbánya bányaváros lett. 1412. XI. 8: Zsigmond kir. a Velence elleni háború költségeinek fedezésére a lublói váruradalmat, Lubló, Podolin, Gnézda városokat és további →tizenhárom szepesi várost (Béla, Durand, Felka, Igló, Leibic, Mateóc, Ménhárd, Olaszi, Poprád, Ruszkin, Strázsa, Szepesszombat, Váralja) összesen 37 ezer schock cseh garasért elzálogosította II. Ulászló lengy. kir-nak. E városok megőrizték önkormányzatukat és azt a tudatot, hogy Mo. részei. Mária Terézia Lengyo. első fölosztása idején, 1772: közig. önállóságuk megtartásával visszacsatolta őket Mo-hoz. Az el nem zálogosított szepességi városok többsége a 15. sz. végétől jobbágyfaluvá vált. Fontos szerepük volt a hazai reformáció kifejlődésében. B.A.

Hradszky József: Vándorlások a Szepességben. Igló, 1884. - Sváby Ferenc: A Lengyo-nak elzálogosított XIII szepesi város monographiája. Bp., 1895. - Demkó Kálmán: A szepesi szászok ősi jogélete. Lőcse, 1896. - Posewitz Tivadar: Szepesség. 1-2. köt. Bp., 1898-1909. - Illyefalvi Lajos: A Lengyo-nak elzálogosított XIII szepesi város tört. Makó, 1907. - Fekete Nagy Antal: A Szepesség ter. és társad. kialakulása. Bp., 1934.